Halvány zongoraszó, dallamra pattog csak a kályha

A melegét az ember üvegen keresztül hiába várja

S ha azt hinné, megtalálta, szíve kulcsa más szívébe zárva

Ha Te vagy a világ, szívem nem maradhat többé árva

Bár távol vagy, most tán túlságosan távol

Ígéretet tettem, itt leszek Neked, legyél bárhol

Ha mennél utadon, ha már nem néznél soha többé vissza

Apró lelkem kútja minden vágyad most is csendben issza

Billentyű rengeteg, dallam tömkeleg, csak Te nem vagy itt velem

Sírják a fák, a kegyetlen széllel sírja minden nevem

Várom, talán hiába, talán nem lesz több a Nap alatt...

Most csend,

most elhalkul a zene itt bent,

szárazság,

kiszáradt lelkem vakon a szellemeid vagdossák,

nincs rá törvény, nincs rá megfelelő szó

azt hittem lehetek én is, de itt már semmi sem jó

hittem, várom, talán titkon még Rád vágyom

hisz hogy lehetne más, ha Te vagy nappalom és álmom..

Te vagy minden titkom, Te vagy kiért élek

De ne hidd hogy nem, mert én sokkal jobban félek

Nem szól már a zongora, nincsen több bájos ütem Rólad

Csak ülök a kopár földön, hová egykor szerelmünk virágait szórtad..